potyázás. madrid

 2009.10.17. 20:07

Elfogyasztotta enyhén megpirult Tortilláját, bár mint utána bevallotta magának, már nagyon unta, összepakolta az úticsomagot és elindult. Felszállt a madridi vonatra, elszáguldott Ávila mellett, nézte a peronon futkosó embereket, és érdekes kalandja akadt. Történetesen, hogy a peronon futott egy bácsi, de olyan különösen, egyenes vonalban haladt, és valami kék kis kocsit húzott maga után. Nagyon drukkolt neki, hogy elérje a vonatot. Elérte, és pont mellé ült le. Hórihorgas orrú komoly férfiú volt. Egy fekete tok volt a poggyásza „Walther” felirattal. A lány egyre csak azon tudott gondolkozni, hogy az úr mellette zenész, vagy mesterlövész. Aztán felhagyott a gondolkodással, és olvasni kezdett. Egy ismeretlen szónál úgy döntött, megkérdezi titokzatos szomszédját. A szomszéd így felelt. „No sé, soy extranjero tambien. Soy Húngaro.”* És a lányt már nem is érdekelte, hogy mit jelent az a szó, csak hogy jól hallotta-e. És valóban. Így már azt is meg tudta kérdezni, hogy Tibor mit csinál itt (tehát hogy mesterlővész-e avagy zenész). Hát zenész. Erdélyből. Különös találkozás.

Aztán Madridba megérkezvén várt rá az Édesapja, meg a díszkíséret. (Most váltás lesz, személyváltás. Ugyan arról a rólam van szó, csak meguntam ő-nek nevezni magam.)  Metró, szálloda (nagyon puccos, rengeteg folyósóval. A spanyolok megszállott folyósó-építők lehetnek.) városnézés, vacsora. Vacsoránál megtapasztalhattam a Gazpachot, ami hideg zöldségleves, és valószínűleg én voltam az egyetlen, akinek 100%osan ízlett. Hát nyilván jobban mint a sertésbélszín… Szegény kicsi sertés. Aztán alvás.

Másnap buszos városnézés. Hát igen, ez egy más műfaj, mint amit én szoktam kivitelezni. Ülünk a buszban, hallgatjuk az idegenvezető fele se igaz mondókáját, és a nevezetes helyeken kiszállunk fényképezkedni. De hát ilyen is kell, megtudtam pár új dolgot. Például hogy milyen a buszos városnézés. Aztán a Reina Sofia Múzeumba mentünk, aztán Paellát ettünk, aztán én aludtam, meg netkávéztam, végül járkáltunk egy leveset a madridi éjszakában. Vége.

 

*Nem tudom, én is külföldi vagyok. Magyar vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

https://alomvilagjaro.blog.hu/api/trackback/id/tr911466169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása