magánzárka. salamanca

 2010.01.17. 19:48

Megszületett. Felnőtt. Temérdek bűnt elkövetett. Megmérettetett. Bűnösnek találtatott. Önmaga által megbüntettetett. Büntetése: Magánzárka.

Nem annak tűnik. Puha az ágy. Van meleg, virágos mintájú sárga paplan. Bármikor főzhet teát. Még bort is ihatna. Emberek is vannak körülötte. Beszélhetne. Zene is szól körülötte. Táncolhatna. Sőt. El is mehetne, futhatna, szaladhatna, ugrálhatna. És mégsem. Be van zárva. „Be vagy a hét toronyba zárva”, mondja magában, mondogatta már gyerekkora óta, gondolja magában, már régen is érezte ezt, de még sosem érezte, nem tudta komolyan venni ezt az egy sort, és ami azt illeti, most is kételkedik benne, hogy komolyan tudja venni. Pedig most igazán. Kimehetne, de nem tud kimenni, mert nincs hova kimenni, mert ha kint van, az nem jelent mást, mint hogyha bent van, ugyan azok a szögletes vonalak, ugyan azok a szürkés falak, ugyan az az áporodott levegő, ugyan azok a penészfoltok, ugyan az az eső, a szürke égbolt, a láthatatlan rácsok, amik nem engedik. A rácsok, amik nem engedik látni neki, hogy már csak napok vannak hátra, hogy már meg is számolhatná a girbe-gurba ujjain, hogy hány nap, mennyi, mikor szabadul, láthatná a kedvesét a peronon, aki, ahogy múltkor is, kémleli, hogy melyik kabin ablakában tűnik fel mosolyogva, vagy hogy melyik vonatajtóból segíthet majd leemelni a bőröndjét, és még egy ideig nem veszi észre hogy ő már leszállt, és csak egyhelyben állva figyeli azt a kereső tekintetet. Nem hagyja érezni a reggeli tejeskávé illatát. Se a sárga mosolygós gumikacsákat az otthoni fürdőkád peremén.

Tegnap, amikor lement az utcára látott három verebet. Az úttesten ugráltak, és az aszfalt egy repedéséből próbálták felcsipegetni az olajos-sáros vizet. Azt gondolta magában, ezt az ember csak az apokalipszis után tudná valósnak hinni. A kedvese azt mondta, hogy lehet, hogy az apokalipszis nem hirtelen jön. Lassan kúszik be az emberek életébe, lassan és alattomosan, hogy azok nem veszik észre, míg saját kicsinyes dolgaikkal vannak elfoglalva.

Azt gondolta, jobban kellene vigyázni. Az embert bezárhatják úgy, hogy mindenki más azt hiszi, szabad, s egy nap majd arra ébredünk, hogy mi is egy pocsolya körül lökdösődünk, hogy koszos kezünkkel még a szájunkhoz lötykölhessünk pár csepp, olajtól szivárványos tetejű áporodott vizet. Jobban vigyázni kellene…

A bejegyzés trackback címe:

https://alomvilagjaro.blog.hu/api/trackback/id/tr301680217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása