A sötétség fátyla borult a falura. Szóval beesteledett. A falu szélén áll egy öreg ház, neve Fodor Kúria. Ablakain fény szüremlik ki. Ha benézünk hosszú asztalt látunk fehér abrosszal. Az asztalnál négyen ülnek, két férfi és két nő. Frizbiznek. Hol máshol történhetne ez meg, ha nem a Martyn Ferenc Szabadiskola alkotótáborában, Drávafokon.Ahol rájöttem a zene titkára, mert megvilágosodott bennem, hogy hogyan épülnek fel a Dúr skálák.

Ahol rajzoltam füge formájú körtéket, melyek napról napra szottyattabbak lettek, rajzoltam csalánt, fatörzset, az udvart (amibe Feri belerajzolt, ó az a gyűlöletes délután), és a tájat is magaslesről, amit áttelepítettek, és ahol megtámadtak minket a legyek.

Ahol megnéztük a Tetsuó a vasember (1988) című japán filmet, ami lenyűgözően szar volt. Persze felvetett egy filozófiai kérdést, ugyanis, hogy ki volt benne a Tetsuo? És megtanított minket arra, hogy mus-mus azt jelenti, szia! És innen lett a tábor jelmondata, hogy „Sounds like fun”

Ahol megtudtam, hogy a legtöbb negyven körüli értelmiségi nő belefeledkezik a reformkonyha rejtelmeibe.

Ahonnan egyszer csak a Balatonon lettünk, pedig én annyira nem is szerettem volna. Ami végül jó volt, még egy cinos fürdőruhát is kaptam külcsön. És itt Esztivel Marihuana elnevezésű koktélt ittunk.

Innen pedig Irmapusztára jutottunk, ahol nem biztos, hogy olyan abszurd filmet lehetne forgatni, mint amilyet tavaly terveztünk.

Sebaj, így is jó volt, és jó lesz jövőre is!