pár napja ezen jár az eszem. mondhatni kattogok rajta. agyalok. gondolkodom. azon, hogy hogyan vagyok. illetve, hogy miért vagyok így, és hogy hova írhatnék valamit, amit majd bárki elolvashat, és attól jobban leszek, mert mindig ez volt, ami kirángatott belőle. (bármiben voltam is) alapból tollal szeretek írni, papírra. de elveszett a tollam. mióta elveszett (majd egy éve!) szinte nem is írtam. megszűntek az oldalas emailek, a hosszú levelek Sanyinak, a naplóbejegyzések a világegyetemnek és a blogbejegyzések annak, aki akarja. és akkor rájöttem, hogy van ez. Egészen pontosan a spar nevű remek áruházban döbbentem rá, amikor sorba álltam, és már két nap alatt az ötödik dolog jutott eszembe, amit le kellene írni. valójában az előtt megittam három pohár pezsgőt, és analitikus módszerrel vásároltam be (minden terméket végigböngésztem, hogy le van-e árazva). sorban állás közben meg, amikor a futószalag vontatottan húzgálta előrébb az általam kiválasztott kedvező árú termékeket, láttam, ahogy a mögöttem álló bácsi pakolja ki az általa kiválasztott dolgokat. néha figyelem, hogy mit vásárolnak az öregek. valójában, amikor akinek tele van a kosara, az nem olyan izgalmas. ő valószínűleg jómódú, több emberben gondolkodik, hosszú távra tervez, sokat eszik stb. én akkor gondolkodok el, ha ennek az ellentétét látom. az olyan, mint egy személyiségteszt. ilyenkor az jut eszembe: kinek veszi? magának? az unokáinak? mennyire törődnek vele? él-e a párja? volt-e egyáltalán valaki, akit párjának nevezett? és vajon én 40 év múlva? vagy majd a sanyi megy egyedül bevásárolni? múltkor egy sovány néni két leértékelt danone activia joghurtot vett, és két zsömlét. a mai bácsi négy sportszeletet és két tungsram égőt.